vidéki sanzon ... nananananananana

Évike néni gyönyörű szőnyegeit nézegettem egy kiállításon, majd megkérdeztem: mennyibe kerül az a csini rózsaszín darab? "Nem adom én el, lelkem! Nem értek én ahhoz!"
... elgondolkodtam...
Évike néni nem őstermelő, nem is vállalkozó, de két dolgos kezével szőtt szőnyegeinek nincs párja! Otthon alkot, saját maga, a családja és a falubéliek örömére.
... de gondolkodjunk! Mi térségünk vonzereje? A Börzsöny csodálatos világa, amelyre turisták ezrei kíváncsiak. Mutassuk meg tehát országnak-világnak, hogy milyen egyszeri és megismételhetetlen helyi termékeket tudunk előállítani!
Kiviszem a piacra, és kipróbálom, hogy egyáltalán érdeklődnek-e, kell-e, megveszik-e a vásárlók. Ez így egyszerűnek tűnik.
A valóságban azonban sajnos nem így működik, mert, ha kiviszem a piacra a házi lekváromat, vagy a virágaimat a kertből, vagy a gyümölcseimet a fáról, vagy a horgolt, hímzett terítőimet, szőtteseimet, szőnyegeimet és jön az APEH, Köjál:) ÁNTSZ), állat-egészségügyi és egyéb szakhatóságok: engedélyeket kérnek, jogszabályokra hivatkoznak, és persze bírságolnak, ha nem úgy kínálom, ahogy az előírások megkövetelik.
Valahogy ez az iskolás koromra emlékeztet: feleléskor csak az volt a fontos, hogy az adott tárgyból mennyit tudok vagy nem tudok:( Minden szakhatóság az ő részét, nem pedig egy folyamatot látnak.

Sajnos a félelem és a rettegés még mindig az alap érzelem, ha arról van szó, hogy egy terméket szó szerint "piacra vigyünk". Az állandóan változó és egymásnak ellentmondó jogszabályok (jaaajjjj EU), az előíráschokkk és a bürokrácia útvesztőjében ember legyen a talpán, aki kiigazodik, hogy milyen "papírt" (engedélyt) kell beszerezni ahhoz, hogy árulhasson a portáján (otthon:), vagy a vásárokon.
A szakhatóság nem tud medvehagymás pestot készíteni, csak a több ezer előírást tudja elhadarni, és sokszor utólag követelni! A helyi termékes azonban a nap 24 óráját a gazdaságban tölti, nem pedig a számítógép előtt jogszabályokat, előírásokat elemezve. Mert, magától nem készül el a helyi termék, és a jószágok sem önellátóak:)
A szakhatóságok a törvényhozók utasításait követik: végrehajtják a sok száz országgyűlési képviselőnek a törvényekbe, egyéb jogszabályokba foglalt rendelkezéseit.
Jó, jó, senki nem hibás: sem a szakhatóság, hisz' ők csak végrehajtanak, sem a törvényhozók, mert nekik szabályozni kell! De mit mondjak Évike néninek? Hogyan magyarázzam el, hogy a nyugdíját kiegészítheti a szőnyegkereskedelemből (huuh) származó bevételével, akkor, ha először bemegy az APEH-hoz (na itt már legyinteni fog, és elfordul tőlem), kér egy adószámot erre a tevékenységre, azután vesz nyugtát, készpénzfizetési számlát (amelyeket a hatályos előírásoknak megfelelően kell tölteni!), és az adóbevallásában szerepelteti a bevételeket. Ez egy APEH-osnak nem gond: egyszerű és érthető és nem érti, hogy mi egyszerű halandók ettől miért vagyunk megrémülve. De ő nem készít szőnyeget. A szőnyegkészítő Éva néninek azonban ez egy  rémálom, ezért hagyja inkább a francba, nem kínlódik vele.
Pedig nemcsak a helyiek, hanem az idelátogatók is szívesen megnéznék a a szőnyegszövést és vásárolnának az egyedi darabokból! Ez (lenne - lesz?) a helyi termék látnivaló! Ez több, mint szimpla kereskedelem: mert ez nem tömegcikk-előállítás. Megőrizhetőek, bemutathatóak és továbbvihetőek hagyományaink. Nemcsak egy szövőszéket nézel meg egy faluházban, hanem a szakszerű és hangulatos folyamatot, amelyet Évike néni prezentál Neked. Érezheted és láthatod a munkát, amely a kész szőnyeg elkészítéséhez kell. És ezáltal lesz a portékának becsülete, és készítőjének megbecsülése.
Szerinted? Szólj hozzá és szavazz a http://web1.mito.hu/vodafone-fo-angyal/app/project/show?id=174 linken, hogy sok-sok helyi termékest tudjak 1 évig segíteni az önkéntes programban.
Az első 'Követőmnek' köszönöm a bizalmat és a biztatást! És Patríciának is, akit a lila hagymás mangalica disznózsíros kenyér nyűgözött le elsőként a helyi termék programból!